Magyar népmese
Divinyi Réka átdolgozásában
Árgyélus, a király fia és Tündérszép Ilona, a jóságos lány találkozásáról, szerelméről, egymás iránti felelősségükről szól a mese. Árgyélus királyfi furfanggal küzd az útját keresztező ellenségekkel, Ilona szívével és eszével segíti társát. A történet egy aranyalmafánál kezdődik, mely éjjelente virágba borul és termést hoz. Az almák azonban rendre eltűnnek reggelre, hiába őrizték. Varjú képében jön el Tündérszép Ilona. Sok-sok viszontagság után, ahogy a tündérmesékben már megszokhattuk, a királyfi legyőzi ellenségeit és egymásra találnak a szerelmesek. S addig élnek, míg meg nem halnak. A mesét remek zene teszi még kellemessé az igazán pompás díszletben.
A mese eredetéről: Árgírus (a népi változatban Árgyélus) egy feltehetően középkori eredetű széphistória hőse, a korai magyar verses líra, majd a nép ajkán élő tündérmesék egyik közkedvelt alakja. A király gyümölcsfájáról rejtélyes körülmények között eltűnő termést Árgírus őrzi meg sikerrel az azt dézsmáló tündércsapattól, de egy átok vagy saját hibája miatt a tündérek legszebbikét, Tündérszép Ilonát szem elől téveszti. Az Árgírus-történetek azokat a hosszas megpróbáltatásokat és szenvedéseket mesélik el, amelyek végén a két szerelmes egymásra talál.Legkorábbi magyar nyelvű töredéke az 1618-as keltezésű Tatrosy György-énekeskönyvből ismert (História egy Árgírus nevű királyfiról és egy tündérkirály szűzleányról), első kiadását 1749-ből ismerjük. Egyes feltevések szerint a 16. század második felében írhatta az erdélyi Gergei Albert, közvetlen olasz forrás alapján, de a történet motívumai ismertek a bizánci, görög, török, román és délszláv irodalomból is. Legnépszerűbb irodalmi feldolgozása Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve.
Katt a képre
